| Babavárás az Új Tudatossággal avagy Aspektusok ismét! |  |
|
Igen, a második gyermekünk nő a hasamban, vagy mégsem? :-) Minden egyszerre igaz, és mégsem. Egy teljesen új út, amin járok. Már a Fiunknál is éreztem, éreztünk egy csomó mindent, ösztönösen, és emlékezve egyéb dimenziókbéli létezésünkre és tudásunkra, de most itt teljesen más történik. Mintha kezdettől fogva arról szólna ez az új Fejezet, hogy túl tudok-e lépni minden eddigin? Nincs energia körülöttem, nincs itt az entitás… Sokszor feltettem magamnak a bugyuta kérdést az első hetekben, hogy ha nincs itt az energiája sem, akkor ugyan ki és mi növeszti bennem a kis embriót? Ha ráhangolódom, Adamus Születés Iskolájában tanultak alapján, ha kapcsolatba szeretnék lépni vele, akkor van kapcsolat, miközben nincs kapcsolat. Az elmén keresztül nincs kapcsolat. A szavakon keresztül nincs kapcsolat, de ha a középpontomba kerülök, és a Lelkemmel lélegzem, akkor VAN kapcsolat. Amely olyan, mintha eggyé válnék egy egész Univerzummal. Hát ennyi a kapcsolat. :-) A Fiamnál sem voltak őrületes rosszullétek… most még kevésbé vannak. Ami nagyszerű tapasztalat, hogy vannak visszatérő érzetek, amik akkor is megvoltak, és most is meglennének… ha épp nem ismerném fel a választási lehetőségeimet. Volt az elején egy hét, amikor éreztem, elkezdek bezárulni, és mintha valami mélyvíz alá merültem volna, és írtó nehéz volt átmozgatni magamban az energiákat - sok-sok légzéssel, hogy egyáltalán valamelyest kijjebb kerülhessek a buborékomból. Míg nem egy nap felismertem… (jobb később, mint soha), hogy de hiszen ez is egy ASPEKTUS! És rémlett, hogy a Fiammal is ott volt ez a működés bennem, talán nem ennyire, de valahol hátul, halkan, igenis megnyilvánult. Nos, ekkor leültem, lélegeztem, a Lelkemmel, az örömömet, a szeretetemet Önmagamba. És, ahogy Adamus a Felemelkedés iskolában ismerteti, hazahívtam ezt az aspektust, mely egy múltbéli mintám volt, s mely a jelenben már egyáltalán nem szolgált engem, sőt. És láss csodát… azóta sem látogatott meg ez az érzés, a bezáródás, sőt, több lettem, és kifele is jobban áradok. Majd jött az újabb meglepetés… kismamáknak szóló könyvek tucatjait töltik meg mindenféle tünetekkel, amelyek úgy mond általánosak, elfogadottak, és egyéb gyógyír általában nincs a javasolt türelemnél. Úgy egy hónapja, megint beköszöntött egyfajta reggeli gyengeség… de, már az általában zaklatottabbnak tekintett első harmad után. A Fiamnál is megvolt és gyakran tört rám a várandósság viszonylag későbbi fázisaiban is, lelki kellemetlenségeket, megmagyarázhatatlan ködös félelmeket is keltve akkor bennem. Most, amikor beköszöntött ismét, először a szokásos emberi gondolat jött: Na, csak nem? Ezek szerint akkor ez nálam mindig előjön? Úgy látszik valami alkati dolog… és gondoltam, éljünk együtt vele, a múltkor sem lett belőle gond… csak kellemetlen volt olykor. Majd, amikor másodjára jelentkezett, leesett… lehet, hogy ez is egy ASPEKTUS? Ráhangolódtam... és éreztem, hogy ez valami régi besérült emlék, amely egy régi inkarnációm várandósságához kapcsolódik. Lélegeztem, megengedtem magamnak, hogy érezzem, nem akartam elfojtani magamban, hanem hagytam, hogy megmutassa magát, kifejezze magát az érzés... az ASPEKTUS. És jött, éreztem a félelmét, valami fajta pánikszerű állapotot, szinte a halálfélelmét… lélegeztem, és hívtam, hogy lélegezzen velem, és bízzon bennem, bennünk, hogy többé nem ismétlődik meg semmi olyan, hazajöhet hozzám, nem kell többé elszakadva tőlem bolyongania. Ó, a Fiammal mindezekről még fogalmam sem volt. Azt tudtam, hogy lehetnek előző életbeli traumák, és azok bizony kihathatnak a jelen élet várandósságára, szülésére, sőt születésére… de hogy egyszerűen így megoldható MINDEN?? Álmomban nem gondoltam volna. És ez a KULCS. Minden átalakítható. Minden újrateremthető. NINCS semmi olyan, amit el kellene viselnünk, el kellene szenvednünk, mint valamilyen alkati dolgot, vagy adottságot. MINDEN újraválasztható. MINDEN pillanatban. Azt érzem, hogy ez a várandósság egy gyönyörű kapu - melyről csak a bennem élő Isten tudja, hogy hova vezet. Minél inkább el merjük engedni az elménket, a kontrollt, annál inkább megnyilvánulhat a Lelkünk. Az Isteni Esszenciánk, hogy a legváratlanabb, legcsodálatosabb dolgokkal ajándékozzon meg Bennünket. Amelyek a legközelebb visznek Önmagunkhoz, a számunkra legideálisabb úton. Amiről az elmének fogalma sincs. Hisz nem is ez a dolga. Boldog megVALÓsulást Mindannyiunknak! Szeretettel: Szénási Kata |
Most, hogy immár 4 hónapja felszálltam erre a hajóra, amelyről kezdetben nem is tudtam, hogy hajó, sőt azt sem, hogy én rajta vagyok… Nagyon sok féle tapasztalattal lettem gazdagabb… pedig ez még csak a kezdet… :-)))